Charles Bukowski (1920-1994)

VALÓBAN
(True)

Lorca egyik
legjobb sora:
"agónia, mindig
csak agónia..."

gondolj erre mikor
megölsz egy csótányt
vagy
borotválkozáshoz emeled
a pengét

vagy mikor fölébredsz reggel
hogy arcába nézz
a
napnak.

Nos azt bevallom, hogy kicsit utánanézegettem a dolognak, de sajnos sehol sem találtam meg, hogy mikor is keletkezett ez a vers, amit nagyon sajnálok, mivel következtetni lehetne róla egy-két dologra.. (valahova a két háború közé sejtem, mármint a második vh és Vietnam közé, mivel nincs benne indulat, oder csak nagyon puhán, szépen csomagolva, joghurtban meghempergetve...)

Az ugyebár világos, hogy a költő német származású, bár személy szerint a felmenők között inkább cseh serfőzőket sejtek a név alapján, vagy lehet, hogy inkább lengyeleket, de legyen inkább cseh, és akkor túlszárnyaló fantáziánkban megjelenhet előttünk, amint esetleg Bukowski nagyapja együtt tologatja a dömpert az óvodában Kafka apjával... milyen idillikus is ez a képzet, akár egy eklogát is köré lehetne keríteni..

Csak azt nem értem, hogy ez a szutyok miért kezd mindig új bekezdést, ha entert ütök...

A kis Bukowski 3 évesen kelt át Amerikába a családjával (Franz Kafka apja barátjának nagyreményű unokájaként, ügyebár..:)) Zsidóságáról fogalmam sincs, de elégedjünk meg azzal, hogy Ginsberg tuti az volt...:):) Los Angelesben nőtt fel szegény sorban, és már fiatal korában is zsírul írt, szóval már az első pillantban látszott, hogy Amerikának újabb fényes írócsillaga lehet, már ha őket ez érdekli egyáltalán...mint ahogy nem is lett az, mivel ahova elküldte a kéziratait (kiadóknak mármint), ott előbb-utóbb bekerültek a macskaalmok körforgásába, de lehet, hogy csak simán kidobták őket, de azt nem lehet ilyen bonyolultan megfogalmazni, úgyhogy azt nem írom csak úgy simán le...:):)

Szegénysorsú fiatal írók pedig hol találják rövid úton magukat? Hát még jó, hogy az utcán. Így a mi Csárlink is természetesen jó barátságot kötött mindenféle pincebogárral, a kurváktól az utcazenészekig (persze nem a wall street-iekkel, már csak azért sem, mert az nem Los Angelesben van...). Lényeg a lényeg, nem Beverly Hills volt az ő pályája, úh nem a hasát süttetve haluzott mindenfélét a napszúrástól a medence partján, hanem nagy valószínűséggel a sok, és rossz minőségű hasistól az utca kövén...

Regélhetnék még a költészetéről, de az biztos szutyok unalmas lenne, úgyhogy talán rá is térnék a versre, amit jó hosszan kéne elemeznem, hogy némi kultúrával ellensúlyozzam az eddigi rizsázást...:)

Tehát a vers....

Nos, meglátásom szerint ez a vers egy frankó tépés eredménye. A korszak arcait némileg ismerve erre tudok következtetni a cím alapján, ami szerintem egyfajta költői pózt akar megjeleníteni, olyasmit, mint amilyet József Attila éjszakás verseinél, vagy néha Adynál láthatunk. Lefordítva ezt az én szegényes fantáziájú szókincsemre a srákok megmondják a frankót, amit csak a költő láthat, neadj Isten esetleg csakis éjszaka némi alkohol (egy-két üveg olcsó kommersz..), vagy a beat-esek esetében egy kis hasis társaságában.

Tehát már a címnél egy helyzetbe csöppenünk bele ("mind esőcseppek vagyunk a világ felhőin" -ez nem idézet volt, de úgyse hinné el senki, hogy az én gondolatom, és hogy mikor elkezdtem leírni, még nem is tudtam mi lesz a vége...). Ezek után a magának a versnek a kezdése sem zökkent ki minket a béketűrésből, bedig alapos 'in medias res'-el állunk szemben. Ráadásul pont Lorcát vesszük elő. Nem kispálya , kár lenne tagadni.(pedig a 40*20-on is milyen szép sportokat lehet űzni..nem! nem a floorballra gondoltam...:))

"agónia, mindig
csak agónia..."

hát, mint tudjuk az élet tényleg nem a legegyszerűbb műfaj a homo sapiensek körében, bár semmi másnak sem az, mert azokat a homo sapiens meg megeszi... bár még sose láttam csigát, vagy tyúkot agonizálni, azért nyilván az ő életükben is akadnak bökkenők, amik felett nem lehet csak úgy napirendre térni, és igenis meg kell állni, és megdolgoztatni a kis borsót a koponyájukban...

hát az agóóniával azt hiszem elég jó barátságban állok, ez talán már a blogom rendszeres, oder esetlegesen alkalmi olvasóinak is feltűnhetett... és ha az ember lelki világa érzékenyebb az átlagosnál, ez valóban így van, hát persze, hogy költőknél fokozottabban, mint egyszerű földi halandóknál. Hiszen mindig felmerülhet a kérdés: biztos? (olyan bizonytalan vagyok mostanság..vagy mégsem??...)

Bukowski ugyan csak tiszteletbelileg tartozott a beatesek nemzedékébe, mivel sosem került közvetlen kapcsolatba sem Kerouac-kal, sem Ginsberggel, mégis nagyon olajozottan mozog ebben a műfajban, nyilván ezt is a szegénység számlájára írjuk, azt meg, hogy nem volt míting gondolom arra, hogy Woodstockban cseszettül sokan voltak...ráadásul 99%-ban betépve..

és télleg!!! Hát lássuk már!! Lorcának tökéletesen igaza van, de Bukowski is remekül szövi tovább a dolgot!! Mindig ott az esély, hogy a másik lesz a jobb, nem ez... Azonban engedtessék meg nekem, hogy olyan ocsmány dolgot hajtsak végre, minthogy egy hollywood-i filmből idézek, méghozzá Brad Pitt szájából (utóbbi nem is volna gáz, mert ő sztem remek forma):

"Elmondok egy titkot: az Istenek irigyelnek minket. Irigylik, hogy halandók vagyunk. Mindent megszépít a biztos halál, mert nem tudhatod melyik perc lesz az utolsó..."

És ez a dolog a halállal mennyire így van... Nem akarok közhelyekben fogalmazni, de ez nagyon zsír sztem, és a versben is totál vissazköszön, legalábbis nekem abszolút.. full agónia az élet, azonban a végén nincs, mivel az s(ch)imán biztos, hogy egyszer megáll a sinus-csomó lüktetése.. (éljen a mérnökképzés..)
És a csótány kérdésével is halál jön elő. Eltaposod, vagy hagyod futni? Kicsit a tibeti filozófiába is beugorhatunk ezáltal, hiszen ők például úgy építkeznek, hogy a földből közben kiveszik a kukacokat, és nem ölik meg, mivel a reinkarnáció teljes tér-idő fölött állóságából következően lehet, hogy az a giliszta, amelyiket kiásod éppen az anyád, egy másik létezésében.. én alapvetően ellensége vagyok annak az elemzési formának, miszerint minden szutykot beleerőszakolunk abba, hogy a költő itt éppen mire is gondolt... Lehet, hogy csak mocskosul kész volt a 3. pohár abszinttól és ment a csuklója rezdülései után, de neem! ő itt a sámán kultuszt akarta épp beemelni az ősi szittya legendák nyomán... na persze..

szóval ez inkább csak ilyen általam beleszőtt, idevalónak gondolt kis filozófiai háttérinfó, remélem senki sem bánja:)

Amikor borotválkozáshoz emeled a pengét...
Ez ugyebár főleg a férfiaknál para, mivel szegény lányoknak a társadalmi, és kultikus helyzetükből adódóan, ha jól tévedek nincs igazán választása..
de amúgy ez is teljesen az.. mi van, ha itt most nincs borotválás, itt meghagyom, itt stbstb. persze nyilván ennek is van magasztosabb vonzata, mint egyszerű fazonírozásról beszélni a papíron. azonban ne felejtsük el, hogy Bukowski és a többi beates is a pórias témákból táplálkozik, tehát itt is könnyen megeshet, hogy csak maga a választás lehetőségének magasztossága ad költői értéket ennek a szituációnak. Itt is talán beleszőhetjük, hogy lehet, hogy a sokszáz/ezer szőrszálnak mind-mind lelke lehet, és, hogy pont az unokabátyáid és mittudomén, még kik bizonyos szőrszálak, és épp készülsz a guillotine alá vinni őket, miközben gyengéden mosolyogsz rájuk, hogy "tudjátok, ez nem is fáj igazából, hiszen úgyis újranő az egész.."

természetesen az írásjelek mind-mind halálra vannak ítélve a versben, ez a korszak sajátja, mint ahogy erre már a 31-én hajnalban közölt írásomban is hivatkoztam..(hű ez milyen hivatalnokos lett...segítség! letüsszentettem valakit a színházban!! áááááá (most a Csinovnyik halála című novellára deixizáltam, ha ez nem lenne világos, persze Beának nyilván nem kell magyarázkodni.:):))

vagy mikor fölébredsz reggel
hogy arcába nézz
a
napnak.

ez szerintem az amúgyis gyönyörű versben a legkomplexebb, és egyben legapokaliptikusabb rész is, hiszen most már a halál témán átesve a Naphoz jutottunk, amit az élet forrásának is tekinthetünk, természetesen csak azóta, hogy a sugárzása lecsökkent 0,01 PAL-ra, ha még jól emlékszem mindenkor kedves Sándor Andrea tanárnő szavaira, valamikor párszáz millió évvel ezelőtt..nem tegnap volt..
azonban szerintem itt egyáltalán nem elhanyagolható, hogy kisbetűvel áll a nap szó, mégha tudjuk is, hogy nagyjából a keresztrejtvények nyelvtani vonalát követték a beatesek... (is...)

hogy arcába nézz a napnak...

elképesztően-szívbeszökően-fájdalmasan-stb szép metafóra ez szerintem, mégha csekély, és amúgyis megkopott grammatikai műveltségem szerint hiányos is (reklamálni lehet, jobban hozzáértők!). bár mégsem az, hiszen a napban megtestesül a lélek, a személy (kicsit Atya-Fiú-Szentlélek-es íze van a dolognak..), akiért úgymond felkelünk (és szőke, és kék a szeme, és B... na hagyjuk.....) minden reggel, aki értelmet ad a szürke hétköznapoknak, akire várunk a halál biztosságának árnyékában is, tudván, hogy bármikor eljöhet...

Összességében véve iszonyat sok baromságom kivételével a vers nagyon zsír, és szép, Bukowski is penge költő, köszi a tippet Beusnak, a kertészemnek, a családomnak, és a kiskutyámnak, akit harmadikban kaptam, de hetedikben bizonytalan körülmények között elvesztettem a kutya vs. nagy kő a vízben című fizikai kísérletem folyamán... Nélkületek nem lennék itt, és az, aki vagyok. Lehet, hogy a világ jobban is járt volna, bár kétlem:):)

BKV bácsi után szabadon:
"Thank you for your understanding..."

Ja, és lesz Ginsberg is, megígérem!! (hű, elkezdett bennem körvonalazódni, h verset is kéne írni...az lenne ám csak az igazi villanykaros tett..:):))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.